Tottanham Hotspur

Most következő írásunk egy észak-londoni klub – a Tottanham Hotspur -történetéről fog szólni. A fehér-tengerészkék mezben játszó csapat szintén elég réginek számít az angol bajnokságban, hisz még 1882-ben fiatal gimnazisták alapították Tottenham Hotspur Football Club néven. Első tétmérkőzésüket ugyanakkor csak három évvel később játszották a London Association Kupában, amit viszont fölényes 5-2-es sikerrel meg is nyertek.

Jelenlegi stadionjuk nem az első volt történetükben, hisz amatőr csapatként még a Lee folyó partján játszottak, hogy aztán profi csapattá válásuk alkalmából 1895-ben átköltözzenek a Northumberland Parkba, ahol ráadásul kis csapat létükre igen nagy, átlagban 15.000 fős nézőszám előtt játszották meccseiket. Viszont mivel a csapat egyre jobban összeállni látszott, így hamarosan még tovább költöztek, így jutottak el 1899-ben a mostani szentélyükbe, a White Hart Lane Stadionba.

Kezdeti időszakuk bár nem volt olyan “hangos”, mint sok más csapatnak, még is első igazán nagy eredményükhöz egy rekord is fűződik, mivel ők voltak az elsők, akik első osztályon kívüli csapatként el tudták hódítani az FA-kupát még 1901-ben, a Sheffield United-el játszott döntőben. Az első osztálybeli szereplésükre 1910-ig kellett várniuk szurkolóiknak, ahova a másodosztály ezüstérmeseként jutottak fel, és ezután ottani szereplésüknek csupán a bajnokság első világháború miatti felfüggesztése vetett ideiglenesen véget.

A háború utánra tehető szintén egy igen fontos pont – a legfőbb rivális megtalálása – a klub történetében. 1919-ben újraindult az angol bajnokság, aminek létszámát 20-ről 22-re emelték ekkor meg. A két új hely pedig az előző év egyik kiesőjéé a Chelsea-é és a másodosztály hatodik helyezettjéé, az Arsenalé lett, ami fájó pont volt a szintén kieső Tottenham számára, mivel sokak szerint sokkal inkább őket kellett volna az első osztályban tartani, nem pedig a másodosztály középmezőnyben végző Arsenalt feljuttatni. Emiatt – illetve amiatt, hogy az Arsenal is észak-londoni csapat – már könnyen kialakult a két tábor közötti ellentét, ami azóta is jellemzi mérkőzéseiket.

Az ezutáni időszak aztán bár egy újabb FA-kupa győzelmet és egy első osztálybeli ezüstérmet is hozott, utána viszont a második világháború kirobbanásáig egy másodosztály középmezőnyéig tartó lejtő következett, ami bár csak 1949-ig, az új edző Arthur Rowe érkezéséig tartott, igazán nagy örömük csupán 1951-ben lett, amikor is megünnepelhették történetük első angol bajnoki címét. A következő időszak pedig már a labdarúgás fellendüléséről szólt a klubnál is, az új edző folyamatosan a csapat építését vette figyelembe, ráadásul a klub teljes ranglétráját végigjáró Bill Nicholson segítségével ezután a csapat egy újabb rekordot állított be, hisz az 1960-61-es szezonbeli bajnoki és Fa-kupa győzelmükkel – Angliában elsőként – duplázónak mondhatták el magukat.

Nemzetközi porondon már kevésbé volt sikeres a csapat, legjobb Bajnokok Ligája szereplésük egy Benfica ellen elveszített elődöntő volt még 1962-ben. Szépségtapasz volt igaz a következő évben, hogy sikerült elhódítaniuk a Kupagyőztesek Európa Kupája győztesének járó címet. Ezután viszont kemény időszak következett, hisz a Tottanham-nek 8 trófeát nyerő Bill Nicholson az 1974-75-ös szezonban lemondott, és az őt követő ex-Arsenalos Terry Neill vezérletével először csak majdnem esett ki a csapat az első osztályból. Viszont az ő váltása sem lett sikeresebb, mivel a csapatot átvevő Keith Burkinshaw-val már ez végképp elkerülhetetlen lett.

Ezután a csapat 1978-ban visszajutott az élvonalba, és megkezdte felemás szereplését, ami napjainkig tart, mert bár ért el sikereket a csapat – például FA-kupa vagy éppen Liga-kupa győzelmeket, sőt még egy UEFA-kupa győzelmet is, az angol bajnokság trónjára még sem sikerült felülniük. Jelenleg egy igen fiatal és tehetséges csapat van kialakulva a White Hart Lane-en a szintén fiatal edző Mauricio Pochettino vezetésével, kíváncsian várjuk mire sikerül jutnia a 2016/17-es idényben.