Chelsea

A következő írásunk az angol bajnokság egyik sokat kritizált, sokak szerint hagyományosan alulteljesítő csapatáról és annak történetéről, a Chelsea  Football Club-ról fog szólni. A csapat alapítása 1905-ben történt egy londoni kocsmában, a The Butcher’s Hook-ban ami egyébként éppen a csapat stadionjával a Stamford Bridge-el szemben van és mondhatni igen zökkenőmentesen ment, hisz még az alapítás hónapjában felvételt is nyert a klub az akkori másodosztályba a Division 2-be. A legtöbb egyesülettel szemben itt nem az alapítók maguk voltak a csapat tagjai, hanem a környékbeli klubok játékosait igazolták át a clubhoz, építve fel annak első vonalát, és csak ezután kezdtek bele az általános játékoskinevelési módba.

A csapat további útja is igen zökkenőmentesen történt – talán nem véletlen az sem, hogy ők azok akik eddig a legtöbb évet tudhatják maguk mögött az első osztályban – , hisz az oda való feljutás is már a második szezonjukban összejött. Az első említésre méltó eredményre azonban 1915-ig várni kellett, és ez is csupán egy elvesztett FA-kupa döntő volt, amit egy 1920-as bajnokságibeli harmadik hely követett. Ezek után bár sokak számára vonzóvá váltak a kékek és igen sok jó játékos igazolt hozzájuk, a nagy siker valahogy mégis mindig rendre elmaradt.

Az aranykor számukra 1952-vel érkezett el, amikor is egy bizonyos korábbi Arsenal játékos, Ted Drake lett a csapat edző, aki érkezésével nem csak a csapat első bajnoki címét hozta el, hanem az ifjúsági csapat edzésstílusának teljes megreformálását és a stadion nagyobb befogadóképessége miatti átalakításokat is. Bajnoki cím ide vagy oda, hiába kaptak meghívást a következő évben létrehozott Bajnokok Ligájába, a szövetség nem támogatta indulásukat, így az európai porondon való indulás elmaradt. Ezután pedig ismét nehéz évek jellemezték a klubot, ami így nem csak a középmezőnybe csúszott vissza, de végül Ted Drake lemondását is eredményezte.

Ezután egy bizonyos Tommy Docherty vette át a csapat irányítását, akivel 65-ben ismét bajnoki címet ünnepelhettek. Többet viszont nem sikerült kihozni neki sem a csapatból – eltekintve egy FA és egy Liga-kupa ezüsttől – így újabb edzőváltás következett. Eljött a nemzetközi futball és Dave Sexton ideje! Ekkor a csapat ismét új lendülettel futott neki a szezonnak, ami ismét sikereket hozott, hisz történetük során először magasba emelhették az FA-kupa trófeáját 1970-ben, majd egy évvel később nem kisebb csapatot, mint a Real Madridot fektették két vállra a KEK döntőjében.

A folytatás viszont már sokkal szomorúbban alakult a kékeknek, mint szerették volna, anyagilag ugyanis csődbe ment a csapat, ami így elsőnek a legjobb játékosait, majd ebből fakadóan az első ligás szerepét vesztette el. Sőt, hamarosan nem csak a másod, de a harmadosztályba is lecsúsztak ahonnan csak 1889-ben jutottak vissza az első osztályba, amiben nagy szerepe volt egy bizonyos Ken Bates-nek, aki nem többért, mint 1 fontért lett a csapat tulajdonosa. 1992-re teljes mértékben visszaszerezte a csődeljárás alól a csapatnak a Stamford Bridge-et, illetve az ő nevéhez fűződik egy későbbi sikeredző, Glenn Hoddle csapathoz csábítása is, aminek köszönhetően 1994-ben az FA-kupa döntőjéig, 1995-ben pedig a KEK elődöntőjéig vezették a csapatot, ami korábbi eredményeiket figyelembe véve mindenképpen sikerként volt elkönyvelhető.

Ezután pedig már a nemzetközi időszak következett, hisz a következő edző Ruud Gullit ismét megreformálta a csapat összeállítását, ami hamarosan – egy bizonyos Gianluca Viallinak is köszönhetően – FA-kupa győzelmet hozott. 1998-ban azonban belső ellentétek miatt felállították a hollandot a padról és az általa igazolt Vialli vette át a csapat irányítását, ami megint szerencsés húzásnak bizonyult, mivel az olasszal már első idényében Ligakupát és KEK győzelmet ünnepelhetett a csapat, akik ezután ismét beléptek azon csapatok sorába, akikkel mindenkinek számolnia kellett a bajnokságban, viszont a Vialli és a csapat közti jó viszony visszaütött, az öltöző ellene fordult, ami 2000-ben a menesztését is eredményezte.

Ezután négy évre Claudio Ranieri vette át a csapat irányítását, aki bár címet nem nyert a szurkolóknak, még is stabilitást hozott a csapatba. Igaz ez rájuk is fért mivel anyagilag ismét adósságot halmozott fel a csapat, ami által eljöhetett a napjainkban már jól ismert Abramovics-éra, ahol alig több mint 10 év alatt, többszörös bajnok, FA-kupa győztes és Bajnokok Ligája győztes is lett a csapat.